Szilágyi Zoltánnal klubunk ikonikus edzőjével beszélgettünk múltról, jelenről és a jövőről.
Mikor és hogyan kerültél Dabasra? Mik voltak a célok? Hogyan lettél itt Dabason edző?
Teljesen véletlenül kerültem Dabasra és egyáltalán nem a kézilabda miatt. 1996-ban végzős német-testnevelés szakos hallgatóként a Tanulmányi Osztály faliújságján találkoztam egy álláshirdetéssel. Felhívtam az akkori gimnáziumi igazgatót, Papp György tanár urat, aki azonnal alkalmazott némettanárként. Feleségemmel ideköltöztünk és a budapesti Hort SE csapatában kézilabdáztam. Dabas akkor még a megyei I. osztályban szerepelt, és amikor sikerült feljutnia az NB II-be, ide igazoltam. Akkoriban Strupka József volt a szakosztály elnöke, aki megkért arra, hogy indítsuk el Dabason is az utánpótlásképzést. Kiss Attila kollégámmal el is kezdtük a munkát és egyre több fiatallal ismertettük meg a kézilabdázás alapjait. Évekig párhuzamosan edzősködtem és játszottam a felnőtt csapatban. Időközben feljutottunk az NBI/B-be és miután 2007-ben Györfi János lemondott, engem kértek fel a felnőtt csapat irányítására.
Több éven keresztül vezetted sikeresen a felnőtt csapatot, mire voltál abban az időszakban a legbüszkébb?
Kilenc és fél éven keresztül voltam a csapat edzője. Önmagában már erre is büszke vagyok. Természetesen nagyon szívesen gondolok vissza az érmekre, de a legnagyobb öröm számomra az, hogy mindig sikerült egy egészségesen gondolkodó, jó felfogású csapatot kialakítani, aki sikerorientált volt és játékosai igazi példaképekké váltak helyi fiataljaink előtt. Nagy elégedettséggel tölt el az is, hogy volt játékosaim többségével a mai napig rendszeres és jó a kapcsolatom.
Hogy érintett téged a váltás, hogy a Vác női csapatához kerültél? Milyen szerepet tudtál vállalni ezután a Dabas kézilabdacsapatának életében?
Bár itt Dabason mindig remekül éreztem magam Prohászka Csaba elnöksége alatt, az évek múlásával egyre inkább tudatosult bennem, hogy új kihívásokra lenne szükségem. Ezenkívül még tanulni akartam, tapasztalatot gyűjteni. Németh András megkeresése pont jókor jött. Jelenleg Vácon dolgozom, de nem tudtam teljesen elszakadni a klubtól. A dabasi kézilabda mindig is fontos lesz számomra. A háttérben segítem a mai napig is a szakmai munkát.
Tomori Győzővel és édesapáddal, Szilágyi Istvánnal milyen gyakran egyeztettek? Az NB I-es férfi kézilabda csapatának felkészülését mennyire követed nyomon?
Ugyanannyi részt vállalok idén is, mint tavaly. Napi szinten egyeztetünk a szakvezetőkkel. Győzővel együtt csináljuk a videó elemzést, hetente egyszer edzést is tartok és próbálok minél több edzésen, mérkőzésen jelen lenni.
Hogy látod az új csapat felkészülését, mit vársz a csapattól az új szezonban?
Eddig remekül sikerült a felkészülés. Úgy gondolom Győzőnek sikerült pillanatok alatt egy ütőképes, jó mentalitású csapatot formálnia. Jó hangulatban folyik a munka és már az edzőmérkőzéseken is látszik, hogy komoly erő rejlik ebben a gárdában. Az első évben a célunk nem lehet más, mint a biztos bennmaradás.
Mik a terveid rövid és hosszú távon a kézilabda sportágban? Láthatunk-e még téged dabasi színekben?
Rövid távon szeretném, hogy a váci lányok és a dabasi fiúk minél sikeresebbek legyenek. Hosszú távon szeretnék egyre jobb edzővé válni. A szerződésem Vácon 2019-ig szól; addig mindenképpen ott akarok maradni. Aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Egy biztos, a dabasi klubtól sosem szeretnék teljesen elszakadni.