Kamper Oliviával beszélgettünk a Dabas női felnőtt csapatának vezetőedzőjével.
Profi pályafutásodat egy éve hagytad abba! Mennyire volt nehéz az edzősködésbe átszoknod? Milyen nehézségekkel kerültél szemben? Hogy érzed magad Dabason?
Egy éve Dunaújvárosban fejeztem be az aktív játékot, ahol másodszorra lehettem tagja egy EHF kupa győztes csapatnak, hiszen az FTC-vel már 10 éve sikerült megszerezni ezt a trófeát.
Nagyon sok boldog évet töltöttem profi kézilabdás ként, de egy ideje már érlelődött bennem a befejezés gondolata és most éreztem elérkezettnek ezt az időt. Tudatosan készültem a befejezésre és nagyon boldoggá tesz az új kihívásokkal teli edzői pálya.
Próbálom az évek során játékosként megszerzett tapasztalataimat és a profi szemléletet átadni a játékosoknak. Időközben felvételt nyertem az MKSZ NEK szakedzői képzésre, ahol tovább bővíthetem a szakmai tudásomat, hiszen mindig szerettem volna gyerekeknek kézilabdát oktatni. Erre jó lehetőség nyílt Gyálon, ahol a férjemmel Tomori Győzővel újra elindítottuk a Dabasi Kézilabda klub szakmai felügyelete és testvéri kapcsolata mellett a gyáli kézilabda szakosztályt. Mára már több mint 60 kis kézilabdás látogatja rendszeresen hétről hétre a foglalkozásokat.
Felnőttekkel még nem szerettem volna, dolgozni mivel ezen a téren még elég hiányosnak érzem az edzői tudásomat. Dabason nemrég kezdte a női szakosztály is bontogatni a szárnyait, ahol végül a megyei felnőtt csapat irányítását elvállaltam. Ez utólag jó döntésnek bizonyult, hiszen bejutottunk a megyei döntőbe ahol ugyan kikaptunk és másodikok lettünk, de elképzelhető hogy ez a helyezés is Nb2-es indulási jogot biztosít a csapatnak.
Hogyan értékeled az elmúlt évet?
A felnőtt lányok munka és / vagy gyerek mellett csinálták végig az egész éves nagyon kemény munkát, ami dicséretes, hiszen a késő esti edzéseket és utazásokat bevállalták, a csapatért és egy igazán jó közösséget alkotva értük el a kitűzött célunkat. Ezúton szeretném megköszönni nekik a nagyon komoly hozzáállásukat!
Sok fiatal játékost építesz be a felnőtt csapatba, hogyan látod a női szakosztályunk fejlődési irányát?
Úgy gondolom, hogy hosszútávon ugyanolyan tudatosan építkezve a női szakág is szép jövő előtt állhat, mint a férfiak. Ebben az évben figyelemmel kísértem a női utánpótlásban szereplő csapatokat, ahol sok tehetséges elszánt fiatal van, akik akár a felnőtt csapat meghatározó tagjai lehetnek a jövőben. Az idei évben már egy páran lehetőséget kaptak és éltek is vele.
A jövőben szeretnénk minél többet foglalkozni a fiatalokkal egyéni képzések formájában. Lehetőséget adva minden Dabason játszó lánynak arra az átfogó képzésre, amitől komplex játékosok válhatnak belőlük.
Köszönöm szépen az csapat, segítőm és edző társam Prohászka Péter, a szakmai stáb , a vezetők és nem utolsó sorban a szurkolók egész éves támogatását! Hajrá Dabas!